Kresz Géza – az ember, aki megszervezte az életmentést Magyarországon
Ma természetesnek vesszük, hogy ha baj van, elég egy hívás, és perceken belül megérkezik a mentő. A sziréna hangja ma biztonságot jelent. Tudjuk, hogy valaki jön, aki segít.
A 19. század végén azonban ez még nem volt így.
Baleset esetén a sérültet gyakran járókelők vitték kórházba. Nem volt egységes rendszer, nem volt szervezett ügyelet, nem volt felszerelt mentőkocsi. A segítség esetleges volt – és sokszor későn érkezett.
Ezen változtatott egy budapesti orvos: Kresz Géza.
Egy orvos, aki nemcsak gyógyítani akart
Kresz Géza 1846-ban született, és már fiatalon felismerte, hogy a gyógyítás nem kezdődhet a kórház falain belül. A legsúlyosabb állapotokban az első percek döntőek – és ha ezek elvesznek, a legjobb orvosi tudás is kevés lehet.
Külföldi példákat tanulmányozott, különösen a bécsi és berlini mentőrendszereket. Látta, hogy a szervezettség életeket menthet. És úgy döntött: Magyarországon is szükség van erre.
1887-ben megalapította a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet.
Ez volt az első szervezett mentőszolgálat hazánkban.
Rendszert teremtett a káoszban
A kezdetek nem voltak könnyűek. Nem volt állami háttér, nem volt biztos finanszírozás. Az egyesület önkéntesekkel, adományokból, lelkesedésből működött.
De Kresz Géza nemcsak álmodott – szervezett.
Kidolgozta a riasztási rendszert.
Felszerelt mentőkocsikat állított szolgálatba.
Speciális hordágyakat és elsősegély-felszerelést rendszeresített.
Képzéseket indított.
A mentés nem többé improvizáció volt, hanem szakmai tevékenység.
Az ő munkája teremtette meg annak az alapjait, amit ma Országos Mentőszolgálatként ismerünk.
Több volt, mint szervező
Kresz Géza nemcsak az utcai balesetekre gondolt. Felismerte a megelőzés és az oktatás fontosságát is. Előadásokat tartott, cikkeket írt, és a közegészségügy fejlesztésén dolgozott.
Abban hitt, hogy az életmentés nemcsak szakma – hanem társadalmi ügy.
Az ő szemlélete ma is jelen van a modern mentőszolgálatok működésében: gyors reagálás, képzett személyzet, szervezett rendszer.
Miért legendás ma is Kresz Géza?
Mert az ő öröksége nem látványos, hanem mindennapi.
Nem stadion viseli a nevét.
Nem olimpiai aranyérmek fémjelzik a munkáját.
De minden egyes mentőautó, amely ma útnak indul Magyarországon, az ő gondolatának folytatása.
Az életmentés intézményesítése forradalmi lépés volt a maga korában. És ez a forradalom nem zajos volt, hanem fegyelmezett, kitartó és szervezett.
Egy csendes hős öröksége
Kresz Géza 1901-ben hunyt el, de a rendszer, amit megteremtett, tovább fejlődött, állami keretek közé került, és országos hálózattá vált.
Ma már természetes, hogy segítséget hívhatunk.
Természetes, hogy a mentőautó felszerelt.
Természetes, hogy szakemberek érkeznek.
De a természetesség mögött mindig ott van valaki, aki először kimondta: ennek rendszere kell legyen.
Magyarországon ezt először Kresz Géza mondta ki.
És ezért legendás.
