A magyar mérnök, aki rájött, hogy a biztonságos autónak össze kell törnie – Barényi Béla története
Amikor még azt hitték, az a jó autó, amelyik nem törik össze
Az autózás első évtizedeiben a biztonságról egészen másképp gondolkodtak, mint ma. A mérnökök számára logikusnak tűnt, hogy egy erős autóhoz minél merevebb karosszéria szükséges. Ha ütközéskor az autó alig deformálódik, akkor bizonyára az utasokat is jobban megvédi – legalábbis sokáig ez volt az általánosan elfogadott elképzelés.
Csakhogy volt egy komoly probléma. Ha az autó nem nyeli el az ütközés energiáját, akkor annak jelentős része az utasokra jut.
Barényi Béla egészen másképpen gondolkodott. A magyar származású mérnök felismerte, hogy egy balesetben nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy maga az autó sértetlen maradjon. Sokkal fontosabb, hogy az utastér őrizze meg a lehető legnagyobb mértékben az alakját, miközben az autó más részei kontrolláltan deformálódva elnyelik az ütközés energiáját.
Ma ez magától értetődőnek hangzik. A maga korában azonban alapjaiban kérdőjelezte meg az autógyártás addigi gondolkodását.
Egy magyar családból induló mérnök a Mercedesnél
Barényi Béla 1907-ben született az Osztrák–Magyar Monarchiában, Bécs közelében. Édesapja, Barényi Jenő magyar katonatiszt és a pozsonyi katonai akadémia tanára volt. Béla már fiatalon érdeklődött a technika és különösen az automobilok iránt, gépészeti és elektrotechnikai tanulmányait pedig Bécsben végezte.
Pályafutása során több autóipari vállalatnál dolgozott, mielőtt 1939-ben csatlakozott a Daimler-Benzhez. A történet szerint már az állásinterjúján részletesen elmagyarázta, mit tart rossznak a korabeli autók konstrukciójában, és hogyan kellene átalakítani azokat annak érdekében, hogy biztonságosabbak legyenek.
A Mercedesnél végül olyan környezetbe került, ahol szokatlan elképzeléseit valódi fejlesztésekké alakíthatta. Évtizedeken keresztül dolgozott a vállalatnál, és munkásságával a passzív autóbiztonság egyik legfontosabb úttörőjévé vált.
Az ötlet, amely ma szinte minden autóban ott van
Barényi egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy az autó karosszériájának különböző részei különböző feladatokat lássanak el egy ütközés során.
Az utasok körül egy erős, lehetőleg alakját megtartó biztonsági cellára van szükség. Elöl és hátul viszont olyan részeket kell kialakítani, amelyek ütközéskor meghatározott módon összegyűrődnek, és ezzel energiát nyelnek el.
Ez lett a gyűrődési zóna alapelve.
A Daimler-Benz 1951. január 23-án nyújtotta be Barényi biztonsági karosszériára vonatkozó szabadalmát. A konstrukció jelentőségét az adta, hogy szakított a lehető legmerevebb teljes karosszéria gondolatával: a jármű eleje és hátulja deformálódhatott, miközben középen egy erős utascella védte az embereket.
Az elképzelés 1959-ben került először sorozatgyártású autóba, a Mercedes-Benz W111-es, úgynevezett „Fecskefarkú” modellcsaládjába. A konstrukciós alapelvet később az egész autóipar átvette.
Miért jobb, ha összetörik az autó?
Első hallásra még ma is furcsának tűnhet: miért tervezne valaki szándékosan olyan autót, amely egy ütközés során összegyűrődik?
A válasz a fizikában rejlik.
Egy mozgó autó jelentős mozgási energiával rendelkezik. Ha nagy sebességgel nekiütközik egy akadálynak, ennek az energiának valahová kerülnie kell. Ha a karosszéria teljesen merev, az ütközés ereje sokkal közvetlenebbül terheli az utasokat.
A gyűrődési zóna ehelyett deformálódik. A karosszéria szerkezete az ütközés energiájának egy részét deformációs munkává alakítja, miközben a középen kialakított merevebb utascella igyekszik megőrizni a bent ülők túlélési terét.
Ez az oka annak, hogy egy modern autó egy komoly baleset után akár ijesztően összetörtnek tűnhet, miközben az utastér viszonylag épen marad. Ami első pillantásra az autó gyengeségének látszik, valójában tudatos mérnöki tervezés eredménye.
Nemcsak a gyűrődési zóna fűződik a nevéhez
Barényi munkássága messze nem ért véget a biztonsági karosszériánál. Számos olyan konstrukciós megoldással foglalkozott, amelynek célja az volt, hogy egy baleset során csökkentse az utasokat fenyegető veszélyeket.
Ezek közé tartozott a biztonságosabb kormányoszlop fejlesztése is. A régi autók merev kormányoszlopa frontális ütközésnél komoly veszélyforrást jelenthetett, ezért Barényi olyan konstrukcióban gondolkodott, amely balesetkor nem hatol veszélyesen az utastérbe. A biztonsági kormányoszlopra vonatkozó megoldását 1963-ban szabadalmaztatta.
Élete során rendkívüli mennyiségű találmányon dolgozott. A különböző forrásokban szereplő szabadalmi számok eltérhetnek attól függően, hogy az egyes országokban bejegyzett változatokat miként számolják, az azonban vitathatatlan, hogy Barényi a 20. századi autóipar egyik legtermékenyebb feltalálója volt.
Egy találmány, amelyet minden nap használunk – anélkül, hogy észrevennénk
Barényi Béla történetének talán ez a legkülönlegesebb része.
Ha ma beülünk egy modern autóba, nem látjuk a gyűrődési zónát működés közben. Nem kapcsoljuk be, nincs hozzá gomb, és remélhetőleg soha nem is tapasztaljuk meg, mire képes.
Mégis ott van körülöttünk.
A modern autók karosszériájának tervezése természetesen rengeteget fejlődött Barényi kora óta. Számítógépes szimulációk, nagy szilárdságú acélok, légzsákok, biztonsági övek és elektronikus rendszerek egész sora védi az utasokat. Az egyik alapvető konstrukciós gondolat azonban továbbra is ugyanaz: az autó bizonyos részei áldozzák fel magukat azért, hogy az utastérben ülő ember nagyobb eséllyel maradjon sértetlen.
Barényi zsenialitása abban állt, hogy ezt akkor értette meg, amikor az autóipar jelentős része még éppen az ellenkező irányban gondolkodott.
Az ember fontosabb, mint az autó
Egy mérnöki találmány értékét sokféleképpen lehet mérni. Lehet számolni szabadalmakat, eladott autókat vagy műszaki díjakat. Barényi Béla esetében azonban létezik egy ennél sokkal fontosabb mérce.
Az emberéletek.
Az általa képviselt passzív biztonsági szemlélet alapvetően formálta át az autóipart, és olyan konstrukciós elveket teremtett, amelyek évtizedek óta segítenek csökkenteni a közúti balesetek következményeit.
Talán ezért különösen találó Barényi története: nem gyorsabb, látványosabb vagy erősebb autót akart építeni. Azt akarta, hogy amikor minden rosszul alakul, az autó inkább saját magát áldozza fel, mint az embert, aki benne ül.
Legendás történetekből Magyarországon nincs hiány. Barényi Béla pedig méltán tartozik közéjük, hiszen egy olyan egyszerűnek tűnő gondolattal változtatta meg az autózás történetét, amely ma emberek millióit védi az utakon: néha éppen az az erős, amit úgy terveztek, hogy a megfelelő pillanatban engedni tudjon.
