Atombomba, árulás, zsenialitás – Ki volt valójában Teller Ede?
Egy budapesti fiú, aki gyerekkorában a számokat ízlelgette. Egy tudós, aki Heisenbergtől tanult, majd a világ első hidrogénbombáját segített létrehozni. Egy ember, akit egyszerre tartanak a 20. század egyik legnagyobb elméjének és legsúlyosabban megosztó alakjának. Teller Ede életében nem csak a fizika játszott meghatározó szerepet, hanem a politika, az erkölcs és az emberi kapcsolatok is.
A Marslakó, aki magyar volt
Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten, jómódú zsidó családba. Egy generációval együtt – Szilárd Leóval, Neumann Jánossal és Wigner Jenővel – ő is abba a különleges tudóscsoportba tartozott, akiket amerikai kollégáik csak úgy emlegettek: „Marslakók”. Olyan agyuk volt, akik mintha nem is erről a világról jöttek volna.
Tanulmányait Németországban és Dániában végezte, doktorátusát a kvantummechanika egyik atyjától, Werner Heisenbergtől szerezte. A náci hatalomátvétel után Londonon keresztül az Egyesült Államokba emigrált, ahol hamarosan a kor legnagyobb projektjeinek részese lett.
Projektek: Manhattan és a „Super”
A második világháború alatt Teller is belépett a Manhattan-projektbe, ahol a cél az atombomba kifejlesztése volt. Ő azonban már ekkor egy még pusztítóbb fegyveren gondolkodott: a hidrogénbombán, amit ő maga csak „Supernek” nevezett.
Bár kollégái eleinte nem támogatták ötletét, Teller nem adta fel. Végül Stanisław Ulam segítségével kidolgozták azt a technikai megoldást – a híres Teller–Ulam-elrendezést –, amellyel a hidrogénbomba megvalósíthatóvá vált. Az első sikeres tesztre 1952-ben került sor, és a bomba pusztító ereje minden addigit felülmúlt.
A tudós, aki tanúskodott
Teller nevét nemcsak a bombák miatt ismerik, hanem az Oppenheimer-per kapcsán is. 1954-ben tanúként jelent meg a biztonsági meghallgatáson, ahol nem támogatta egyértelműen korábbi kollégája, J. Robert Oppenheimer tisztázását. Bár nem követelte Oppenheimer elítélését, kritikus megjegyzései hozzájárultak a fizikus lejáratásához. Ettől kezdve sok tudóstársa elfordult tőle.
Kép forrása: Wikimedia
Reaktorok, űrprogram, környezeti előrelátás
Teller nemcsak a fegyverkezés terén hagyott nyomot. Aktívan részt vett a nukleáris reaktorok biztonságos tervezésében, és már 1959-ben nyilvánosan figyelmeztetett a szén-dioxid-kibocsátás és a klímaváltozás lehetséges veszélyeire.
Az 1980-as években támogatta Ronald Reagan „csillagháborús” tervét is – egy űralapú rakétavédelmi rendszer koncepcióját –, és ezzel hozzájárult a hidegháborús technológiai verseny új szakaszához.
Hős vagy intrikus?
Sokan hősként tekintettek rá, aki időben felismerte a nukleáris korszak veszélyeit. Mások szerint hidegfejű stratégaként a katonai fölényt tartotta legfontosabb célnak. A technológiai fejlődést megállítani nem lehet, maximum megpróbálhatjuk irányítani, s valamelyest lassítani – vallotta gyakran. Ebben a gondolatban benne van életfilozófiája és a 20. század egyik legnagyobb dilemmája is.
Tudományos örökség és búcsú
Teller számos tudományos és állami elismerést kapott, többek között az Albert Einstein-díjat, az Enrico Fermi-díjat és a Presidential Medal of Freedom kitüntetést. 2003-ban, 95 évesen hunyt el Stanfordban.
Teller Ede története egyszerre a tudomány diadala és a morális kételyek krónikája. Zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, de munkássága kérdéseket is hagyott maga után – nemcsak arról, mit tudunk létrehozni, hanem arról is: hogyan élünk együtt azzal, amit megalkottunk.
Borítókép forrása: Wikipedia, ng.24.hu
