Az első magyar téli olimpiai arany – amikor történelmet írt a férfi gyorskorcsolyaváltó
Közel egy évszázadot kellett várni rá
Amikor 2018. február 22-én a magyar férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó áthaladt a célvonalon, nem csupán egy olimpiai döntő ért véget. Egy közel százéves várakozás is.
Magyarország 1924 óta vett részt téli olimpiákon, de az aranyérem sokáig elérhetetlen álomnak tűnt. Születtek kiváló eredmények, dobogós helyezések, emlékezetes teljesítmények, de a legfényesebb érem valahogy mindig hiányzott.
Egészen a dél-koreai Pjongcsangig.
Aznap négy magyar sportoló – Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang – örökre beírta magát a magyar sporttörténelembe.
Egy sportág, amelyben minden ezredmásodperc számít
A rövid pályás gyorskorcsolya kívülről egyszerűnek tűnhet: a versenyzők körbe-körbe korcsolyáznak, és az nyer, aki elsőként ér célba.
A valóság azonban sokkal összetettebb.
A versenyzők közel 50 km/órás sebességgel száguldanak egy mindössze 111 méteres oválpályán, miközben centiméterek választják el őket egymástól. Egy apró hiba, egy rosszul időzített előzés vagy egy koccanás elegendő ahhoz, hogy valaki elveszítse az egyensúlyát, és magával rántsa a mezőny felét.
A váltóverseny még ennél is bonyolultabb. Nem elég gyorsnak lenni, tökéletes összhangra is szükség van. A versenyzőknek úgy kell átadniuk egymásnak a lendületet, hogy közben egyetlen tizedmásodperc se vesszen el.
Ez az a sportág, ahol a csapatmunka szó szerint aranyat érhet.
A döntő, amelyet milliók néztek lélegzet-visszafojtva
A magyar válogatott már az előző évek világversenyein is jelezte, hogy a világ legjobbjai közé tartozik, de az olimpia egészen más szintet jelentett.
A döntőben olyan nemzetek ellen kellett helytállniuk, mint Dél-Korea, Kína és Kanada – országok, ahol a rövid pályás gyorskorcsolya nemzeti sportnak számít.
A futam drámai fordulatokat hozott. Előzések, ütközések, taktikai csaták követték egymást, miközben a magyar csapat végig ott maradt az élmezőnyben. Az utolsó körökben már érezni lehetett, hogy történelmi eredmény születhet.
Amikor Liu Shaolin Sándor elsőként haladt át a célvonalon, néhány másodpercig mindenki a hivatalos eredményre várt. Ezután megszületett a döntés: Magyarország olimpiai bajnok.
A várakozás véget ért.
Egy győzelem, amely megváltoztatta egy sportág megítélését
A siker nemcsak egy aranyérmet jelentett.
Másnap az egész ország a gyorskorcsolyáról beszélt. Olyan emberek is megismerték a sportágat, akik korábban talán egyetlen futamot sem láttak. A korcsolyapályákon megnőtt az érdeklődés, a klubokba egyre több gyermek jelentkezett, és sok fiatal ekkor döntötte el, hogy szeretné kipróbálni ezt a különleges sportot.
Kevés olimpiai siker képes ekkora hatást gyakorolni egy sportág jövőjére. A pjongcsangi arany pontosan ilyen volt.
Nem csupán egy versenyt nyertek meg, hanem új fejezetet nyitottak a magyar téli sportok történetében.
Négy sportoló, egy közös álom
A történelmi siker mögött hosszú évek munkája állt. Hajnalban kezdődő edzések, sérülések, lemondások, világkupa-versenyek és megszámlálhatatlan óra a jégen.
Burján Csaba rutinja, Knoch Viktor tapasztalata, valamint Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang kiemelkedő tehetsége olyan csapatot alkotott, amely a legfontosabb pillanatban tudta kihozni magából a maximumot.
A sportban ritkán adódik olyan alkalom, amikor egy egész ország egyszerre él át történelmi pillanatot. 2018 februárjában azonban pontosan ez történt.
Legendás történetekből Magyarországon nincs hiány. Az első téli olimpiai arany azonban különleges helyet foglal el közöttük, hiszen nemcsak egy érmet jelentett, hanem annak bizonyítékát is, hogy kitartással, csapatmunkával és hittel a legnagyobb álmok is valóra válhatnak.
Borítókép forrása: https://www.portfolio.hu/short/20180222/megvan-magyarorszag-tortenetenek-elso-teli-olimpiai-aranyerme-277525
