Csontváry Kosztka Tivadar – a Napút festője
Nagyobb leszek, mint Raffaello!” – írta naplójába egykor Csontváry Kosztka Tivadar. A kortársai kinevették, bolondnak tartották, de ma már tudjuk: a magyar festészet egyik legnagyobb zsenije volt.
A gyógyszerész, aki festővé lett
1853-ban született Kisszebenben, jómódú, polgári családban. Apja gyógyszerésznek szánta, és ő engedelmeskedett – pontosan, rendben, precízen dolgozott. Aztán egy nap, negyvenévesen, egy látomás élménye megváltoztatta az életét. „A nap lement, és én hirtelen tudtam: nekem a Nap útját kell megfestenem.” Ez lett élete kulcsszava – a Napút, amelyben egyszerre van jelen fény, hit és a világmindenség harmóniája.
Kép forrása: Wikipédia
A magányos vándor
Tanulmányait Münchenben és Karlsruheban végezte, de igazán önálló útra lépett. A századforduló éveiben bejárta a Mediterráneumot: Dalmáciát, Itáliát, Görögországot, Libanont, Szíriát, Észak-Afrikát. A természetet nem másolta – megérezte. A színek és formák mögött kozmikus törvényt keresett.
„A természet a legnagyobb mester – én csak lejegyzem, amit mond.”
Kép forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár, Wikipedia
A Napút mesterművei
A 20. század elején megszülettek a magyar festészet legkülönösebb képei:
– Baálbek, ahol a romok fölött vibráló fény már-már transzcendens;
– Magányos cédrus, az emberi kitartás és hit jelképe;
– Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, ahol a természet és az emberiség sorsa egybeolvad.
Ezek a képek hatalmas méretűek, színhasználatuk pedig merészebb, mint bármi, amit a korabeli európai festők vállaltak. Nem volt sem impresszionista, sem expresszionista – egyszerűen Csontváry.
Félreértett zseni
Életében alig értették meg. Nem volt tanítványa, nem volt iskolája, és nem kellett neki megrendelő sem. Magányosan élt, szinte aszkétaként, s élete végére elszegényedett. 1919-ben halt meg Budapesten, elfeledve, egy patika padlásán.
Ha nincs Gerlóczy Gedeon, a fiatal építész, aki megmentette festményeit egy ponyvagyáros kezéből, ma talán nem ismernénk a nevét.
A legenda tovább él
Ma már a Magányos cédrus és a Baálbek a magyar kulturális identitás része. Csontváry nemcsak festő volt, hanem látomásos gondolkodó, aki a természetben az isteni rendet kutatta. Egy ember, aki hitt abban, hogy a művészet a lélek nyelve, és aki a „napút” fényében próbálta megérteni az egész emberiséget.
Érdekelnek más magyar legendák is? Kattints IDE, és fedezd fel blogunkat!
Borítókép forrása: Wikipédia
