Gróf Teleki Sámuel – a magyar Afrika-kutató, aki „zöldre festette” a térképet

Széki gróf Teleki Sámuel felfedező, geográfus, etnográfus, fotográfus és országgyűlési képviselő volt. A Kenya északi vidékeire vezetett első európai expedíció irányítójaként ő érte el és nevezte el a későbbi Turkana-tavat (akkori nevén Rudolf-tó) és a Stefánia-tavat (ma Chew Bahir). Munkája a 19. század végi „fehér foltok” egyik legnagyobb magyar feltárása.

Család és műveltség

Gróf Teleki Sámuel 1845. november 1-jén született Sáromberkén, Erdélyben, egy régi főnemesi család sarjaként.

Apja gróf Teleki Sámuel, anyja gróf Bethlen Erzsébet volt. A család távolabbi felmenői között szerepel gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója. Teleki Sámuel ifjúkorában ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult, és több nyelven is olvasott. A főrendiház tagjaként, majd országgyűlési képviselőként vált közismertté, közéleti szereplése idején ismerkedett meg Rudolf trónörökössel és Stefánia hercegnővel.

Miért éppen Kelet-Afrika?

Rudolf és Stefánia ösztönzésére Teleki a tervezett vadászszafari helyett tudományos expedíciót szervezett a Baringo-tótól északra, oda, ahol a kortárs Joseph Thomson kutatásai még nem jártak. A cél: igazolni a „sivatagi tenger” északi-kenyai legendáját, s közben térképezni, méréseket végezni, néprajzi megfigyeléseket gyűjteni.

Kép forrása: Canva

Az első expedíció (1887–1888)

Teleki Ludwig von Höhnel osztrák tengerészhadnaggyal és mintegy 400 hordárral 1887 februárjában indult Panganiból (mai Tanzánia). A Ruvu folyót követték, majd a Nagy-hasadékvölgy addig feltáratlan szakaszain haladtak észak felé. Teleki:

• első európaiként érte el a Kilimandzsáró hóhatárát (~5310 m),
• a Kenya-hegyen ~4300 m-ig kapaszkodott,
• folyórendszereket mért fel és rögzített.

A csapat 1888. március 5-én egy hatalmas tóhoz ért, amelyet Teleki eleinte „Jáde-tengerként” említett zöldes árnyalata miatt, majd a trónörökös tiszteletére Rudolf-tónak nevezett el (mai neve: Turkana-tó). Nemsokára egy kisebb tavat is feltárt, amely a Stefánia-tó nevet kapta (ma Chew Bahir, Etiópia déli részén).

Kép forrása: Kara Tunga

A Teleki-vulkán és a „térképre írt” örökség

A Suguta-völgy (kisvízjárású, kiszáradó folyóvölgy) mentén aktív vulkánt azonosítottak; Höhnel a főnökéről Teleki-vulkánnak nevezte el – így használja a földrajzi irodalom ma is. A menet közben készített fotográfiák, meteorológiai feljegyzések, flóra- és faunaleírások, valamint a néprajzi tárgyak (400-nál több darab, főként maszai és kikuju közösségektől) a magyar tudomány számára is alapgyűjteménnyé váltak; a Néprajzi Múzeum kelet-afrikai anyagának magját képezik. A botanikában több fajt Telekiről neveztek el (pl. Lobelia telekii, továbbá Dorstenia telekii, Conyza telekii, stb.), Höhnel nevét egy kaméleonfaj (Trioceros hoehnelii) őrzi.

A visszatérés és az további tervek

Az első expedíció lezárulta után Teleki és Höhnel 1888 októberében Mombasán keresztül tértek vissza Európába. Hazafelé tartva Teleki már egy újabb vállalkozást tervezett: Aden érintésével az Etióp-fennsík felől akarta megközelíteni a Nagy Tavak vidékét. Ez az út végül nem valósult meg. 1895-ben még egy kísérletet tett a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsának elérésére, de ez is sikertelen volt.

Naplót írt utazásáról

Teleki az expedíció anyagát Kelet-afrikai napló címmel rendezte sajtó alá, míg Höhnel a teljes út részletes leírását is megjelentette.

A felfedező hosszú betegség után 1916. március 10-én halt meg Budapesten, 70 éves korában.

Miért „legendás” alak?

Teleki nem hódítóként, hanem kutatóként ment Afrikába: mért, rajzolt, fényképezett, gyűjtött, és a kor legjobb gyakorlatával dokumentált. Az ő és Höhnel munkája tette az északi-kenyai térséget Európa számára értelmezhetővé; tó- és vulkánnevek, térképi adatok és múzeumi gyűjtemények őrzik a nevét. Magyar utazóként méltó párja a kor nagy felfedezőinek.

Érdekelnek más magyar legendák is? Kattints IDE, és fedezd fel blogunkat!

Borítókép forrása: Wikipedia, Turista Magazin