
Kodály-módszer – amikor a zene nevel
„Legyen a zene mindenkié” – vallotta Kodály Zoltán. Ez a gondolat nemcsak a zeneszerző ars poeticája, hanem egy egész pedagógiai rendszer alapja, amely a 20. század közepén Magyarországról indult világhódító útjára. A Kodály-módszer nem pusztán énekórák sorozata: olyan nevelési eszköz, amely a zene révén a teljes személyiséget formálja.
Hogyan működik a módszer?
A Kodály-módszer egyik legfontosabb pillére a relatív szolmizáció. Ez a rendszer a hangok közti viszonyokat tanítja meg – dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti – úgy, hogy bármilyen hangnemre alkalmazható. A gyermekek így már óvodás kortól megtanulják felismerni a hangközöket, a dallamvonalat, és fokozatosan „olvasni” is képesek a zenét, mint egy második nyelvet.
A magyar ötfokú népzenei hagyomány különösen alkalmas erre: egyszerű, jól énekelhető motívumai révén a legkisebbek is könnyen tanulják a hangközöket. Kodály zsenialitása éppen abban rejlett, hogy a népzene erejét állította a zenetanítás szolgálatába. Az ismétlések, a dalokhoz kötött szolmizáció olyan mélyen rögzülnek, hogy még a „botfülű” gyerekeknél is látványos fejlődést lehetett elérni.

Kép forrása: MTA
Egy ország énekelt
A módszer sikerének köszönhetően a hatvanas–hetvenes években Magyarországot a világ zenei nevelési nagyhatalmaként tartották számon. Százával működtek ének-zenei tagozatos iskolák, a gyerekek kórusban énekeltek, és a közös zenélés az általános műveltség részévé vált. Kecskeméten 1975-ben létrejött a Kodály Intézet, ahová azóta a világ több mint ötven országából érkeztek hallgatók, hogy elsajátítsák a módszert.
A Kodály-módszer nemcsak Magyarországon aratott sikert. Japán, Finnország, az Egyesült Államok, sőt Szingapúr is átvette elemeit, mert bebizonyosodott: a rendszer a zenei képességeken túl a koncentrációt, a memóriát és a logikus gondolkodást is fejleszti.
Ellentmondások és kihívások
Kodály Zoltán halála után azonban lassan leépült a rendszer. Az énekórák számát csökkentették, a kórusmozgalom háttérbe szorult, és a gyors karrierhez kötődő tantárgyak (nyelvek, informatika) kerültek előtérbe.
Kocsis Zoltán zongoraművész úgy fogalmazott: „A Kodály-módszer ellentmondásos, sokan elvetik, mások saját módszereiket állítják a helyére. De a hangköz-felismerésben, a biztos intonációban és a közös éneklésben felbecsülhetetlen értéke van, amit kár lenne veszni hagyni.”
A mai pedagógusok közül többen úgy vélik, nem a módszer elavult, hanem a megújítás maradt el.

Kép forrása: Magyar Hírlap
Legendás örökség
Bár Magyarországon a rendszer egy része háttérbe szorult, a világban még mindig nagy tisztelet övezi. A Kodály-módszer legendája abban rejlik, hogy egy nemzet dallamkincséből építkezve univerzális nyelvet hozott létre: a zenét, amely mindenkié lehet.
Borítókép forássa: Zenei Enciklopédia

