
Budapest és az újkori olimpia
Amikor majdnem mi rendeztük az első újkori olimpiai játékokat.
Kevés kérdés tartja ilyen régóta izgalomban a hazai sportbarátokat, mint az, hogy vajon mikor rendezhet végre Magyarország olimpiát. Az ötkarikás játékok gondolata több mint száz éve vissza-visszatérő álom Budapesten – és nem csupán álom: a 20. század elején többször is valós lehetőségként vetődött fel.
A történet kezdete azonban egészen 1896-ig nyúlik vissza, az első újkori olimpia idejére – és ebben a fejezetben is ott szerepel Budapest neve, méghozzá komoly esélyesként.
Egy nemzet készen állt az újkori olimpiára
A 19. század végén Budapest a fejlődés szimbóluma volt. Európa egyik legdinamikusabban növekvő városaként új sugárutak, hidak, középületek, villamosvonalak és közparkok születtek – és ezzel párhuzamosan a sport is látványos térnyerésbe kezdett. A testedzés, az atlétika, a kerékpározás és a vívás a polgári kultúra fontos részévé vált.
Az 1896-ra tervezett millenniumi ünnepségek – a honfoglalás 1000. évfordulójára időzített országos programsorozat – keretében a magyar főváros nagyszabású sportversenyeket is tervezett, nemzetközi részvétellel. A cél az volt, hogy ezek a versenyek rangban felérjenek egy világkiállítással vagy akár egy újkori olimpiával. (Forrás: Múlt-Kor Történelmi Magazin (2025))

Kép forrása: Index.hu
A lehetőség tényleg valós volt
Nem csupán hazai elképzelésként létezett a budapesti olimpia ötlete: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásakor Budapest neve felmerült, mint lehetséges házigazda. A város sportélete élénk volt, létesítményei korszerűek, a politikai szándék egyértelmű. Már 1894-ben állami forrásokat különítettek el sportlétesítmények fejlesztésére.
Az Országos Torna Egylet 1891-ben egy olyan nemzetközi versenykiírást tett közzé, amely számos elemében hasonlított a későbbi olimpiai alapelvekre – így Budapest gyakorlatilag már a hivatalos olimpiai rendszer megszületése előtt is hasonló versenyekben gondolkodott. (Forrás: Múlt-Kor Történelmi Magazin (2025))
Athén előnye
Végül azonban Pierre de Coubertin báró ragaszkodott a görögök történelmi elsőbbségéhez. Számára az újkori olimpia nem csupán sportesemény volt, hanem szimbolikus újjászületés – és ezt szerinte csak Athénban lehetett méltón megvalósítani. Így esett a választás végül a görög fővárosra.
Utólagos visszaemlékezések szerint Coubertin részéről a budapesti lehetőség felvillantása részben taktikai lépés is lehetett: ezzel próbálta sürgetni az akkor még tétovázó görögöket az előkészületek gyorsítására. (Forrás: Pestbuda (2020))

Kép forrása: sarospatak.hu, Wikipedia
Hajós Alfréd és a magyar olimpiai start
Ha Budapest nem is lehetett házigazda, Magyarország így is ott volt az első újkori olimpián. És nem akárhogyan: Hajós Alfréd két aranyérmet nyert úszásban, ezzel ő lett az első magyar olimpiai bajnok. A legenda ezt nyilatkozta: „azért úsztam, hogy halljam a Himnuszt” – és ezzel a mondattal ő maga is belépett a sporttörténelembe.
A magyar csapat összesen hat érmet szerzett, és a 12 induló ország közül az 5. helyen végzett az éremtáblázaton.
Több, mint egyszeri esély
Az újkori olimpia rendezésének kérdése ezután is visszatérő elem maradt a magyar sportpolitikában.
Az 1910-es években Budapest már sokkal felkészültebben pályázott: infrastrukturális fejlesztésekkel, stadiontervekkel. Az 1916-os olimpiára először pályázott hivatalosan Magyarország, és nem is esélytelenül – ám a világháború miatt végül törölték a versenyt.
A következő reményteljes időszak az 1920-as évekre tehető: több magyar építész – köztük Hajós Alfréd – stadionterveken dolgozott, és Budapest hosszú távon olimpiai rendezéssel számolt. Ám az első világháború utáni politikai átrendeződés miatt Magyarország nemcsak a rendezés lehetőségétől esett el, hanem a részvételtől is: a vesztes országok sportolói nem indulhattak az 1920-as antwerpeni játékokon.
Történelmi tanulság, örök álom
Budapest neve tehát nemcsak az újkori olimpia születésekor, hanem többször is reálisan felmerült a házigazda városok között. Mindez nem puszta nosztalgia: a magyar sport mindig is ott volt a világ élvonalában, és már az induláskor kiváló versenyzőket, sőt építészeket is adott a nemzetközi olimpiai mozgalomnak.
Az, hogy a rendezés végül más országokra hárult, nem kisebbíti azt a tényt, hogy Magyarország az újkori olimpia szellemiségében kezdettől fogva aktívan jelen volt – sportolóként, szervezőként és ötletadóként is.
Talán egyszer még visszatér a budapesti olimpia lehetősége – de az biztos, hogy a magyar olimpiai álom nem egy elveszett esély, hanem egy máig élő hagyomány része.
Forrás: Múlt-Kor Történelmi Magazin (2025)
Borítókép forrása: mult-kor.hu

