Videoton – amikor Székesfehérváron készült a magyar számítógép

Amikor a Videoton még nemcsak televíziót jelentett

Videoton. A név hallatán sokaknak valószínűleg először egy régi televízió, rádió vagy hangfal jut eszébe. A székesfehérvári vállalat valóban a magyar szórakoztatóelektronika egyik legismertebb szereplője volt, a hetvenes és nyolcvanas évekre azonban ennél jóval többet jelentett.

A Berényi úti gyárban számítógépek, monitorok, terminálok, nyomtatók és komplett számítástechnikai rendszerek is készültek. A Videoton számítástechnikai ágazatában 1980 körül már mintegy 3700 ember dolgozott, 1982-ben pedig a Számítástechnikai Gyár forgalma meghaladta az ötmilliárd forintot. (NJSZT iTF)

Mindez egy olyan korszakban történt, amikor egy számítógép még nem az íróasztal sarkán álló személyes eszköz volt. Sokszor külön helyiség kellett hozzá, a háttértárakat nagy lemezes egységek jelentették, az adatbevitelhez pedig terminálok és speciális perifériák kellettek.

Magyarország mégis úgy döntött: ebből a technológiai forradalomból nem akar kimaradni.

A KGST közös számítógépet akart

Az 1960-as évek végére a szocialista országok számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a számítástechnika stratégiai jelentőségű területté válik. Megszületett az Egységes Számítógép-Rendszer, vagyis az ESZR programja, amelyben a részt vevő országok megosztották egymás között a különböző számítógépek és perifériák fejlesztésének, illetve gyártásának feladatait.

Magyarország egyik fontos feladata a rendszer kisebb számítógépének létrehozása lett. A hatvanas évek végén a Videotont jelölték ki a hazai számítógépgyártás egyik bázisvállalatának, a történethez azonban francia technológia is kellett. Magyarország 1969-ben megvásárolta a francia CII 10010 számítógép licencét és gyártási jogát, négy mintapéldány pedig hazai kutató- és fejlesztőhelyekhez került. (NJSZT iTF)

Ez fontos részlet, mert a Videoton számítógépeinek történetét néha leegyszerűsítve teljesen magyar fejlesztésként mesélik. A valóság ennél érdekesebb: külföldi licencek, magyar konstrukciós módosítások, hazai szoftverfejlesztés és több magyar kutatóintézet együttműködése hozta létre azt a számítástechnikai világot, amelynek egyik központja Székesfehérvár lett.

Megszületik az R10

A Videoton először körülbelül húsz darabot gyártott a francia licenc alapján VT 1010B néven. A továbbfejlesztett rendszerből született meg az R10, amelyet az ESZR legkisebb számítógépeként Magyarország vitt be a közös rendszerbe. (NJSZT iTF)

Mai szemmel érdekes belegondolni, mit jelentett akkor egy ilyen számítógép használata. Nem volt egér, grafikus Windows vagy böngésző. Az R10 különféle konfigurációkban dolgozhatott, programozásához pedig többek között BASIC, FORTRAN IV, COBOL és assembly nyelvek álltak rendelkezésre. (NJSZT iTF)

A hardver mellett a magyar szakembereknek szoftveres környezetet is kellett teremteniük. Az INFELOR közreműködésével készült el a VIDOS operációs rendszer, amely a magyar számítástechnika történetének egyik fontos saját fejlesztése lett. (NJSZT iTF)

A Videoton tehát nem egyszerűen összeszerelt egy külföldről átvett gépet. A kiindulópont valóban francia technológia volt, de köré fokozatosan magyar hardver-, periféria- és szoftverfejlesztési tudás épült.

Mire használtak egy Videoton számítógépet?

Nem játékra, és természetesen még csak nem is szövegszerkesztésre.

Az R10 és későbbi rokonai elsősorban ipari folyamatirányításra, adatfeldolgozásra és különleges vállalati feladatokra készültek. A fennmaradt dokumentáció alapján Videoton-rendszereket használtak például a bélapátfalvai cementgyár automatizálására, a Taurus Gumigyár termelésirányítására, mezőgazdasági takarmányozás optimalizálására, valamint Ferihegy utastájékoztató rendszerében is. (NJSZT iTF)

Külföldön még különösebb helyeken találkozhattunk volna velük. A Szovjetunióban geológiai kutatásoknál, olajipari folyamatok ellenőrzésénél és a dubnai atomfizikai kutatóintézetben is működtek Videoton-rendszerek. Az NDK-ban a schönefeldi repülőtér utasirányításában és Rostock kikötőjében alkalmazták őket, Csehszlovákiában pedig népszámlálási rendszer is épült a technológiára. (NJSZT iTF)

Vagyis ezek a gépek nem egyszerűen bemutatótermekben bizonyították, hogy Magyarország is tud számítógépet gyártani. Valódi ipari és tudományos feladatokat végeztek.

Az R11 már hosszú életű sikertörténet lett

A technika természetesen gyorsan fejlődött. A Videoton a később megszerzett francia Mitra 225 licencére támaszkodva kialakította az R11-et, amely az R10 korszerűbb utódjává vált.

Az R11-et mintegy másfél évtizeden keresztül használták, és nemcsak Magyarországon, hanem más KGST-országokban, különösen a Szovjetunióban is elterjedt. Speciális változatai is készültek: az R11R például gépkocsira szerelhető mobil rendszer volt, amely katonai feladatokra is alkalmasnak bizonyult. (NJSZT iTF)

A Videoton közben egyre több saját perifériát fejlesztett. Ezek közül különösen sikeres lett a VT 340 katódsugárcsöves terminál, amely nemcsak Videoton-gépekhez kapcsolódott, hanem más számítógépes rendszerek mellett is használható volt. A vállalat később különféle kijelzőket, sornyomtatókat, mátrixnyomtatókat és további számítástechnikai eszközöket is gyártott. (NJSZT iTF)

Székesfehérváron így idővel nem egyszerűen számítógépek készültek, hanem egy komplett számítástechnikai termékvilág alakult ki.

Százezer számítástechnikai egység

A nyolcvanas évek elejére a Videoton számítástechnikai üzletága már hatalmas méreteket ért el. Egy korabeli összesítés szerint 1982-ben több mint százezer számítástechnikai egységet jelentett a gyártás, a Számítástechnikai Gyár forgalma pedig meghaladta az ötmilliárd forintot. (NJSZT iTF)

Ezek természetesen nem mind komplett számítógépek voltak: a mennyiségbe terminálok, perifériák és egyéb egységek is beletartoztak. Éppen ez mutatja meg igazán, hogy a Videoton ekkorra már nem néhány különleges gépet készítő műhely volt, hanem komoly számítástechnikai iparágat épített fel.

A vállalat fejlesztői bázisa is jelentős volt. A Videoton Fejlesztési Intézet, a VIFI létszáma jellemzően négyszáz fő körül alakult, közülük több mint kétszázan műszaki területen dolgoztak. (NJSZT iTF)

A korszak végére pedig már számítógép-hálózatokkal is kísérleteztek. A nyolcvanas évek első felében Videoton-rendszerek felhasználásával működött egy három csomópontos, X.25-alapú hálózat Budapest, Székesfehérvár és Tab között, amelyet többek között a vállalat gyártási és felhasználói dokumentációjának kezelésére használtak. (NJSZT iTF)

Mindez évekkel azelőtt történt, hogy az internet a hétköznapi élet részévé vált volna.

A rendszerváltás mindent átírt

Ahogyan sok más nagy magyar iparvállalat, a Videoton is erősen kötődött a KGST piacaihoz. A rendszerváltás után ezek a kapcsolatok gyorsan összeomlottak, a korábbi állami nagyvállalat pedig súlyos helyzetbe került.

A számítástechnikai terület mérete drámai gyorsasággal csökkent. Az NJSZT Informatikatörténeti Fóruma szerint 1991-ben még mintegy 4000 ember dolgozott a Videoton számítástechnikai tevékenységében, 1992-re ez a létszám már mindössze 150 főre esett vissza. (NJSZT iTF)

Ezzel lényegében lezárult az a korszak, amikor Székesfehérvárról komplett Videoton számítógéprendszerek indultak a magyar és külföldi felhasználókhoz.

Maga a vállalat azonban – sok egykori magyar ipari óriással ellentétben – nem tűnt el. Az 1991 végén megkezdődött privatizáció és újjászervezés után egészen más üzleti modellre állt át. A mai Videoton elsősorban elektronikai gyártási szolgáltatóként és ipari beszállítóként működik, továbbra is jelentős székesfehérvári jelenléttel. (Videoton Holding)

Egy korszak, amikor Magyarország számítógépeket exportált

A Videoton számítástechnikai történetét azért érdemes felidézni, mert könnyű úgy gondolni a hetvenes-nyolcvanas évekre, mintha Magyarország kizárólag külföldről figyelte volna a számítástechnikai forradalmat.

A valóság ennél jóval érdekesebb volt. A Videoton gépeinek technológiai alapjai részben külföldi licencekből érkeztek, de a magyar mérnökök ezekre saját konstrukciókat, szoftvereket, perifériákat és komplett alkalmazási rendszereket építettek. A székesfehérvári gyárból pedig olyan berendezések kerültek ki, amelyek repülőtereken, gyárakban, kutatóintézetekben, kikötőkben és vállalatoknál dolgoztak Magyarországon és külföldön egyaránt.

Ma egy telefonunk számítási teljesítménye összehasonlíthatatlanul nagyobb annál, amit ezek a hatalmas berendezések tudtak. Mégis, amikor bekapcsolunk egy több évtizedes Videoton számítógépet, nem egyszerűen egy elavult gépet látunk.

Hanem egy korszakot, amikor Székesfehérváron nemcsak tévéket gyártottak – hanem Magyarország számítástechnikai jövőjének egy darabját is.

Legendás.

Megjegyzés: A cikk borítóképe mesterséges intelligencia (MI) segítségével készült.